Az Európai Tanács az elmúlt év végén egy új közösségi normát jelentetett meg. A 17024/1/09. számon közzétett koncepció a Stockholmi Program megnevezést kapta. A Stockholm Program számos más biztonsági faktor mellett a közúti közlekedésbiztonság kérdésével is foglalkozik, különösen a jelenleginél hatékonyabb nemzetközi együttműködésre, a szankciók érvényre juttatására hívja fel a figyelmet.

„készítsen átfogó tanulmányt a közúti szabálysértésekkel kapcsolatos bírságok és közigazgatási határozatok határokon átnyúló behajtását, illetve végrehajtását érintő, meglévő jogi és adminisztratív akadályokról, valamint adott esetben tegyen további jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket a közúti biztonságnak az Unióban való növelése érdekében.”

Az uniós törekvés célja nem más, minthogy a más tagállam területén elkövetett közlekedési szabályszegéseket minden esetben szankció kövesse, ill. a kiszabott büntetések végrehajtásra kerüljenek. A visszatartó hatás, ismételt szabályszegések elkövetése, s ezáltal a jogkövetés szintjének emelése ugyanis csak így érhető el. Napjaink Európájában – az eddigi törekvéseket, s az elért részeredményeket nem vitatva – ez a kérdéskor még megoldatlan, s egyben ez a közúti közlekedésbiztonság javításának egyik legérzékenyebb pontja.

Megdöbbentőnek és elfogadhatatlannak hat pl. az a hazai felmérés, mely azt állapította meg, hogy az M1 autópályán a gyorshajtások csaknem 80 %-át külföldi hatósági jelzésű járművel követték el. A kiemelten kezelt szabálysértés elkövetői ugyanakkor általában megmenekülnek a felelősségre vonás alól, a szükséges feltételrendszer, s a megfelelő nemzetközi együttműködés hiányában.