Honlapunkon a tehergépjárművek közlekedésének biztonságát két részben ismertetjük. Az első részben a tehergépjárművek rövid történetéről, a hazai közúti áruszállítás adatairól és a tehergépjárműpark alakulásáról számoltunk be. A jelenlegi második részben a hazai tehergépjármű közlekedés biztonságát, a tehergépkocsi vezetők által okozott közúti balesetek alakulását, s a legjellemzőbb szabályszegéseket elemezzük.

Az alábbi táblázat a 2001-2008. évek közötti időszak adatait tartalmazza (a 2009. évi részletes adatok még nem ismertek).

1. Ábra: A tehergépkocsi vezető által okozott balesetek alakulása az összes személysérüléses közúti baleset viszonylatában (2001.-2008.)

A KSH adatai alapján 2008-ban 1.708 tehergépkocsi vezető okozott személysérüléses közúti balesetet, 7,5 %-kal kevesebb, mint az előző évben. A számok azt is jelzik, hogy az elmúlt évben a tehergépkocsi vezetők az összes személyi sérüléssel járó közúti baleset 8,9 %–áért voltak felelősségre vonhatók.

Amennyiben a 2008. évi adatokat a közlekedésbiztonsági koncepciók bázisévéhez, azaz 2001-hez hasonlítjuk, akkor látható, hogy amíg hét év alatt az összes személysérüléses közúti baleset számában 3,6 %-os növekedés történt, addig a tehergépjármű vezetők 8,9 %-kal kevesebb balesetet okoztak.

2. Ábra: A tehergépkocsi vezető által okozott és az összes halálos közúti baleset alakulása

(2001.-2008.)

A halálos kimenetelű közlekedési baleseteket külön vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a tehergépkocsi vezetők az elmúlt évben 114 olyan balesetet okoztak, mely tragédiával végződött. Ez azt is jelenti, hogy a közútjainkon történt összes halálos baleset 12,8 %-át – tehát minden nyolcadik közúti tragédiát – tehergépkocsi vezetője okozott. Ez az arány magasabb a tehergépkocsiknak a gépjárműparkon belüli részesedésénél, így jelzi a járműkategória magasabb közlekedésbiztonsági kockázatát.

A 2001. és 2008. közötti időszak folyamatainak értékelése azt mutatja, hogy az összes halálos baleset 1.132-ről 890-re, azaz 21,4 %-kal csökkent, ugyanakkor a tehergépjármű vezetők által okozott halálos balesetek száma ennél kedvezőbben alakult (a 183 helyetti 114 közúti tragédia 37,7 %-os csökkenésnek felel meg).

3. Ábra: A tehergépjármű vezetők által ittasan okozott közúti balesetek alakulása (2001.-2008.)

Általában véve igaz, hogy a rendszeresen, ill. foglalkozásszerűen járművet vezető személyek az átlagosnál ritkábban vesznek részt a forgalomban szeszesitaltól befolyásolt állapotban. Ez a megállapítás a magyar tehergépkocsi vezetőkre nézve is helytálló, melyet a statisztikai adatok is alátámasztanak.

2008-ban 81 tehergépkocsi vezető okozott személysérüléses közlekedési balesetet ittas állapotban, s ez a szám az összes ittasan okozott baleset 4,7 %-ának felel meg. (Csak összehasonlításképpen: 2008-ban az összes, azaz 19.174  közúti balesetből 2.342 balesetet okozott ittas vezető, mely 12,2 %-os országos arányt jelent.)

Míg a közúti közlekedés valamennyi résztvevőjét magába foglaló összesített adatok alapján a legtöbb személysérüléses baleset a gyorshajtás, az elsőbbségi jog meg nem adása, valamint az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak megszegése miatt következik be, addig az unióban a közutak „legfőbb gyilkosának” számító gyorshajtás a tehergépkocsik vonatkozásában csak a harmadik fő oknak számít.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tehergépkocsi vezetők által okozott közúti balesetek hátterében leggyakrabban az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak a megszegése, valamint az elsőbbség meg nem adása állt.

4. Ábra: A tehergépjármű vezetők által okozott közúti balesetek okai 2008-ban

Az előzőekben ismertetett adatok alapján megfigyelhető, hogy a tehergépjárművek vonatkozásában a hazai baleseti statisztikák az általánosnál kedvezőbb értékeket mutatnak, a személysérüléses, a halálos és az ittasan okozott baleseteknél egyaránt. Ezek az eredmények azonban mégsem adhatnak okot az elégedettségre.

Ennek oka egyrészt az, hogy a „hivatásos” gépjárművezetőktől az átlagosnál már eleve magasabb szintű szabálytisztelet, és jogkövetési hajlandóság várható el.

Számukra ugyanis a gépjármű a mindennapi munkavégzés eszköze. A tehergépkocsi vezetők többségében jelentős vezetési tapasztalattal rendelkeznek, jobban ismerik a közúti közlekedés veszélyeit, azok lehetséges forrásait, s mindezek megfontoltabb valamint higgadtabb vezetői magatartásra kell, hogy ösztönözzenek.

A kialakuló közlekedési konfliktushelyzetek megfelelő kezelése ugyancsak nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hivatásos sofőrök munkájukat rendszeresen végezhessék. A tehergépkocsi vezetők részére a járművezetés „kenyérkereső” foglalkozás, így a jármű forgalomból való ideiglenes kiesése, valamint a vezetői engedély esetleges elvesztése akár jelentős egzisztenciális hátrányokkal, és megélhetési nehézségekkel is járhat.